Miért nem írtunk Miáról eddig? Igen, a választ jól sejted: Sára miatt. Nem lehettünk biztosak benne, hogy a harmadik csppség egészséges, ezért az els hetekben, hónapokban “egyik ultrahangtól a másikig léteztünk”. Az elz várandóssághoz hasonlóan, Dr. T. Gábor szülész-ngyógyászhoz fordultunk; végezte el a szükséges ultrahang és egyéb vizsgálatokat.

Sajnos a Down-kór vizsgálat is határérték alatti, rossz lett. Ezért Csibével amniocentézis vizsgálat mellett dntttünk, ehhez Dr. T. László genetikust is felkerestük (Sárával sokat jártunk hozzá). pedig segítséget nyújtott; idpontot intézett nekünk az egykori MV kórházba. A vizsgálat eredménye egyértelm lett: nincs elváltozás. Ekkor lett teljesen biztos, hogy a babánk kislány.

s ekkor lett a “projekt neve” Mia.

Ahogy Bellával, most Miával is elmentünk,hogy kérjünk egy másodvéleményt is. A Czeizel Intézetre esett a választás. Itt a vizsgálatot ugyanaz végezte, aki az amniocentézist is. Alaposan megvizsgálta Miát és “echogén belek”-et talált (azt jelenti, hogy az ultrahangon túlságosan világos a terület). Ez komoly bajokat is jelezhet – viszont mi már túl voltunk az amniocentézis vizsgálaton – annak eredménye egyértelm – nincs baj. De a tüske ott maradt bennünk…

A végére maradt egy – valószínleg tévedésen alapuló – súlyprobléma. Mia az ultrahangos vizsgálatokon jó kzelítéssel az átlagot képviselte méretben és súlyban. Valahol 1 kg krnyékén egy jó fél kilós kiugrást láttunk és innen kezdve egy-másfél hetes késésben volt a baba az átlagoshoz képest. Ettl persze jól megijedtünk és Dr. T. hiába bizonygatta, hogy az ultrahangon pár milliméteres eltéréssel a számítógép tbb száz grammos eltérést képes mutatni – ez a súlymizéria velünk maradt…

Ezzel el is érkeztünk a mai naphoz. Reggel fél hétkor indultunk otthonról és hétre már a kórházban voltunk. A harmadik emeleten bejelentkeztünk és kezdetét vette a folyamat. Kilenc óra eltt jtt a mtsfiú (így mutatkozott be :)) Csibéért, és elnyelte ket a folyosó. n pedig leültem az apaváróban, de nem tudtam ott maradni, ezért átvittem a cuccainkat a szobába és lementem az automatához egy csokiért. De nem segített… :S

Visszamentem a váróba, és megismerkedtem a csecsems nvérrel, ill. a doktornénivel; utóbbi elkérte Mia adatait és elkészítette a kis karszalagot is.

s vártunk.

Negyed tíz után egyszer csak távoli babasírást hallottam…

…és megérkezett a csecsems nvér, kékbe ltzve, a kezében egy pici, de annál hangosabb lila szín lánykával. Letette a melegíts asztalkára, ott egy perc alatt rózsaszínre váltott a brszín és meg is nyugodott – annyira mindenképp, hogy a gondolataimat már hallottam A napszaknak megfelelen kszntem és bemutatkoztam Miának – mert ugye eddig nem ismertük egymást, csak pocakon keresztül. Megmérték a bébit, és kiderült, hogy teljesen rendben van a súlya, 3350gr (Bella 3500gr volt), a hossza 53cm (Bella 52 volt). Az Apgarra megellegezem a 10/10-et (Bella: 10/10).

A mérés után Mia kapott egy pelust és egy sapit, majd lepedbe csavarva visszakerült anyához egy lelésre ezután végre megkaparintottam!

A doktorn kérdezte, hogy szeretnénk-e agyi- és hasi ultrahang-vizsgálatot? Hát persze! s már mentünk is a folyosón végig az ultrahang-helyiségbe és készült hasi-, vese-, alhasi- és agyi UH felvétel. Fleg az utóbbi érdekelt nagyon, Sára miatt. Minden rendben van.

Az UH helyiségbl a szobába kerültünk, és Csibe is megjtt pár perc múlva, és ezután a szobában évdtünk; vártuk, hogy elmúljon az érzéstelenít hatása és Csibe jobban legyen.

Fél kett krül befutott a Mami és Bella is – k is megismerkedtek a pici lánnyal. Háromkor eljttünk, mert Sárát négykor hozzák haza és t fogadni kell.

Kép:

Kategória: Egyéb |

Babakocsi KELL – 2.

Kzzétéve 2016.12.29. | Szerz: mGabi

Ma jttünk vissza a karácsonyi kiruccanásból. A postaládában várt az értesít; hivatalos levél az OEP-tl!

Megkaptuk a támogatást a babakocsihoz.